Pad/Bench, work in progress

Pad, olaj/vászon, 2009, 150x270 cmBench, oil on canvas, 150x270 cm
Pad, részletBench, detail

Pad, részletBench, detail


Jelenleg ezen a képen dolgozom.
Ezt a padot a Múzeum kertben látom majdnem minden nap, ahol a gyerekeimmel gyakran sétálunk.

munkámról/about my work


 
Please scroll down for English


A festészet számomra a világról való képzőművészeti gondolkodás szinonimája. Szeretem, ha sejtelmesség, titok teszi kétértelművé a képet, ha nincs kizárólagos olvasata. A néző történeteinek is helye van benne.

Személyes élményeimből indulok ki. Azok a megélt dolgok, történések, érzések hatnak rám, amelyekkel a mindennapjaimban találkozom.

Festészettel foglalkozva a technikai jellegű problémák is nagyon fontosak számomra. Az évek során kialakítottam egy olyan munkamódszert, amely művészeti gondolkodásom számára a legmegfelelőbb.

A munkák készítéséhez sablonokat használok (pauszpapírt, amelyre rá van rajzolva és ki van lyuggatva a motívum körvonala, mint a freskófestésnél). A vászon fekvő helyzetben van, a ráterített pauszokra festek, hogy átcsurogjon a festék a felületre. Először foltok, apró pöttyöcskék jönnek létre, melyek könnyedek és véletlenszerűek. A munka során átfestem, elkenem tovább alakítom ezeket a lecsöppenő foltokat.

Hosszasan készül a kép, mire a vékony festékrétegek szövevényéből létrejön egy gazdag világ, amelyben engem is sok meglepetés ér. A véletlen és a szándékos, a nyüzsgő foltok és az üres felületek felerősödnek és értelmet adnak egymásnak. Pontosan nem tudom, milyen lesz a vászon a sablon alatt, ezek az inspiráló esetlegességek meghatározzák, ösztönzik munkám következő lépéseit.

Általában pontos elképzelésem van arról, hogy mit is szeretnék látni, ha elkészül a kép. De ezek az előzetes víziók, sorra érvényüket vesztik és átalakulnak a munka során. Ennek örülök, sőt arra „törekszem”, hogy a munkát elkezdve „hibákat” ejtsek, vagy számomra nem tetsző képi helyzeteket teremtsek. Ebben az aggasztó helyzetben  problémák merülnek fel és nehézségükben inspirálóan tovább lendítik a festést. Néha már a munka elején elégedett vagyok azzal, amit látok, de ezeket az állapotokat a festés folyamata során sorra elvetem és arra várok, hogy létrejöjjön valami nem is sejtett minőség, amiről érzem, hogy már nem tudok hozzátenni semmit.

Fontos a festővásznam anyaga is. Ipari pamutvásznat használok, ami leginkább a csalánvászonra emlékeztet. Színét, textúráját kedvelem, csak enyvvel szoktam alapozni. Az üres felületeknek gyakran markáns szerepe van a képeimben: szeretem, ha egy motívum lebeg a légüres térben.

Azt gondolom, hogy az inspiratív gondolataim, a kép festése során az anyaggal való foglalkozásomból, küzdelmeimből keletkeznek.

A motívumokról annyit írhatok, hogy érzelmi alapon válogatok. Többnyire közvetlen környezetemből gyűjtök képeket, régi diáimból válogatok, (fotó)jegyzeteket készítek azokról a dolgokról, amelyek jártamban felkeltik az érdeklődésemet. Például az arc, építészeti stukkó elemek, pad a parkból, etetőszék, kődísz egy szökőkútról, de megjelentek egy-két éve az ikerlányaimhoz köthető tárgyak is. Összekapcsolom a motívumokat és kiemelem őket abból a kulturális kontextusból, ahonnan erednek, lecsupaszodnak és egészen más asszociációs térbe kerülnek.

 Munkámon gondolkodva megértettem, hogy – kissé kiábrándító módon – a biztos alapot festészeti technikám adja. Lehetővé teszi és meghatározza mozgásteremet. Ösztönös vizuális mércéim alapján választott „tárgyakat” építek be a képekbe, melyek festés közben válnak „valami” hordozóivá. A munka az értelmezések számos lehetőségére nyitott, szerencsés esetben
a néző saját élettörténetéhez, preferenciáihoz igazodik. Minden külvilágbéli dolgot megpróbálok belső élményekhez kapcsolni, ezáltal legitimizálni. Magyarázatot adni arra, hogy miért használom fel.

A kép akkor válik izgalmassá, ha az általam létrehozott vizuális konstrukcióból előre nem sejtett vízió merül föl, ha létrejön egy új koherens egység. A munkák gondolatkoncentrátumok lesznek, megdermedt, időtlenített világok.

………………………………………………………………………………………....

About my work

Painting for me is the visual way of thinking about the world. I prefer if the picture is ambiguous or enygmatic, if it doesn’t have only one obligate reading. If the wiever finds his or her own reading in it.
I start up from my personal experiences. I influenced by those things, stories, feelings which were and are happening to me in my everyday life.

Because I am a painter, the technical problems are also very important. In the years I developed a method of working, which properly suits to my thoughts as an artist.

I use clichés to my work: I draw and punch out the motif of the painting on a tracing paper, similarly like in the fresco painting. The canvas is laid horizontal and I paint through the tracing paper, which is laid on the canvas, letting the paint flow through the holes of the cliche. First there arise patches and small dots, which are ethereal and random. During the working process, I paint and blur these patches.

I work painstakingly long on a picture, until a „rich world” emerges through the tissue of the fine paint layers, which surprises me as well. The casual and the intentional, the bustling patches and the empty areas will strengthen and give sense to each other. I don’t know exactly how the canvas looks like under the tracing paper, these inspiring casualities determine and drive the next steps of my work.

I usually have an exact idea of what I want to see when the picture is done. But these preliminary visions lapse one after the other and change their shapes during the work. I am pleased about that, and I actually „strive to” make „mistakes” at the beginning of the work, or to make pictorial situations which are not appealing to me. In that distressing situation new problems arise and in their difficulty they drift the work inspiringly. Sometimes at the beginning of the work I am pleased what I see, but I reject these situations during the painting process, and I wait to experience even some not anticipated quality, of which I feel that I am unable to add anything.

The quality of the material of the painting canvas is also important. I use industrial cotton canvas, which reminds me of nettle linen. I like its colour and texture, I prime it only with rabbit skin glue. The empty spaces play important role in my paintings: I love if the motif is floating in the empty space.
I think that my inspiring ideas arise from my fights and occupations during the painting process.

About my motifs I can write that I choose emotionally. I collect pictures from my surrounding,  choosing from my old dias, making photo sketches from the things that inspire me. For example the face, architectural stucco elements, a bank from the park, a babychair, a décor of a fountain, and since late years objects related to my twin daughters. I connect the different motifs and I pick them up from the cultural context where they stem from. They will be bared and displaced into a totally different assotiational space.

Thinking about my works, I came to undersand–in a bit disillusive way– that my clear basic is my painting techique. It establishes my elbow-room. I build „objects” in my paintings that I choose after my instinctive visual scale. They became the holder of „something” during the painting process. The work is open to a range of interpretations, it hopefully acts upon the wievers personal history and preferences. I am trying to connect the things surround me to my inner experiences, in order to legitimate them. To prove and explain why I use them.

The painting would be interesting, if from the visual construction that I create, a not predictable vision arise, if there will be a new coherent whole. The works became idea concentrates, petrified and timeless worlds.